A zuhanyzás takarékosabb, mint a fürdés, legalábbis elméletben, ugyanis órákig a finom folyóvíz alatt állva akár a szükséges mennyiség többszöröse is a lefolyóban végezheti. A tisztálkodás fontos civilizációs vívmány, de tökéletes indok lehet sokak számára ahhoz, hogy számolatlanul pazarolják az erőforrásokat. Pedig csak néhány apróságra kell odafigyelni és akár néhány egyszerű kézmozdulattal tehetünk jót a bolygóval és magunkkal is.

Az őskorban pofonegyszerű volt a helyzet: ahol volt egy valamirevaló vízesés, ott lehetett zuhanyozni, ahol nem, ott pedig maradt a fürdő - persze a közeli tóban vagy folyóban.

Az ókori Egyiptomban a tehetősebbek és hatalmasabbak rabszolgákkal oldották meg a feladatot, akik kancsóból öntöttek előmelegített vizet zuhany gyanánt. 

A következő pár évezred ezután meglehetősen eseménytelenül telt, mígnem 1767-ban megjelent egy olyan szerkezet, amely valamennyire már hasonlított a ma használt zuhanyzókhoz.

Az első mechanikus zuhanyt

William Feetham mintha csak a fenntarthatóság jegyében tervezte volna meg. A készülék egy medencéből és egy felül rögzített víztartályból állt. A  tisztálkodni vágyó egy kézi szivattyúval pumpálta fel a vizet a medencéből a tartályba, majd egy láncot meghúzva magára zúdította a tartályban lévő vizet. A folyamatot természetesen többször meg kellett ismételni a hatékonyság kedvéért.

Ez a találmány azonban nem találta meg igazán a közönségét, a megoldás láttán fanyalogtak a forró vizes, tágas fürdőhöz szokott arisztokraták, a kút és patak vizéhez szokott polgárok pedig viszolyogtak az egyre piszkosabb víz használatától. A vezetékes folyóvíz elterjedéséig azonban senkinek nem volt jobb ötlete a zuhanyzás megoldására.

Jelentős mérföldkő: a Rouen-i börtön

A 19. század második felében a technológiai feltételek már mind adottak voltak a nagyvárosokban, ám a zuhany mégsem vált azonnal népszerűvé. Aztán egy francia orvos a roueni Bonne Nouvelle börtön számára 1872-ben megtervezte az első tömeges zuhanyt, azaz az addig használt fürdőket gazdaságosabb, higiénikusabb és - (gondolatjel) a börtönben ez különösen fontos szempont - megfigyelhetőbb közösségi zuhanyzókra cserélte le.

Az itt először alkalmazott zuhanyfülke hamarosan a francia hadsereg laktanyáiban is megjelent, és azóta is viszontláthatjuk szinte minden uszodában, kollégiumban, ahogy sok háztartásban is.

A zuhanyzás csakhamar meghódította a világot, olyannyira, hogy a század végén már a jómódú középosztálybeli családok fürdőszobáiban is megjelent, a luxus egyértelműen azonosítható jeleként.

Bár nyilván nem így tervezte, tulajdonképpen Dr. Merry Delabost-nak köszönheti a világ, hogy a zuhanyzás népszerűvé vált, majd később az otthoni bojlereknek, vízmelegítőknek köszönhetően tömegesen megjelent a háztartásokban. Az 1960-as évekre az otthoni tisztálkodás könnyedebbé, gondtalanabbá, ám sajnos jóval pazarlóbbá vált, mint korábban valaha.

A higiénia minden kincset megér - és ez nem biztos, hogy jó

A higiénia alapvető részévé vált az életünknek, az érem másik oldala azonban keserű, ugyanis ezért brutális árat fizet az emberiség. A háztartásokban a zuhanyzás és fürdés a teljes vízhasználat 25-30%-át teszi ki átlagosan, a WC öblítéssel együtt pedig közel a 60%-át. Erre a két  területre tehát különösen érdemes odafigyelni, hiszen rengeteg erőforrást takaríthatunk meg!

Észbontóan nagy különbségek vannak az odafigyelős és a nemtörődöm zuhanyzás között.
Egy átlagos zuhanyzás során körülbelül 80 liter vizet használunk el. Ehhez képest extrém esetben egy kellemes húszperces, esőztető fejjel irányzott forró zuhany során akár 2-300 liter langyos vizet is elpancsolhatunk, ami egy négytagú család esetében egy kisebb ökológiai csapást jelenthet, nem beszélve a hóvégi számlákon szereplő összegekről.

A túlzás a zuhanyzás kapcsán sem egészséges

Amióta szinte mindenütt tiszta víz foylik a csapból, az egészség fenntartásához szükségesnél jóval többször fürdünk és jóval hosszabban zuhanyozunk. Ez azonban nemcsak komoly vízpazarlás, a bőrre nézve kimondottan káros lehet.

Nem annyira köztudott, hogy a bőr természetes védőrétege - azaz a bőr első számú védelme a betolakodó baktériumok ellen - egy kiadós mosakodás után csak kb. 5 nap (!) alatt regenerálódik. A túl gyakori, hosszan tartó, túl forró vízzel történő zuhanyzás a bőr természetes hidratáló faktorainak elvesztéséhez vezethet. Ennek tüneteként a bőr kiszárad és érdessé válik.

A bőr szárazságát aztán persze sokan kozmetikumokkal, krémekkel próbálják helyrehozni - nem utolsósorban a kozmetikai gyártók kitartó reklámhadjáratainak köszönhetően -, pedig a kevesebb, mértéktartó zuhanyzás hozna valódi eredményt! Ezt a bőrápolási tanácsadók ritkán szokták megemlíteni, értelemszerűen, hiszen számukra előnyösebb, ha kozmetikumokat vásárlunk, sőt gyógyszerekkel próbáljuk helyrehozni!

Mennyit pazarolunk a tisztálkodáskor?

A matek viszonylag egyszerűen elkészíthető; gyorsan kiszámoljuk tehát, hogy mennyivel járna jobban a bolygó és a tisztálkodó, ha egy picit jobban odafigyelne a fogyasztására. A zuhanyzással átlagosan 80 liter vizet használunk, míg egy kádfürdő 100-150 liter vizet igényel. Aki viszont kifejezetten takarékosan bánik a vízzel, azaz 3 percig használ folyó vizet és víztakarékos zuhanyfejet, akár 20-30 liter vizet takarít meg.

Egy négytagú családban naponta fejenként egy tisztálkodással számolva a takarékosan zuhanyzók 80.000 literrel kevesebb vizet használnak egy év alatt, mint a hosszú zuhanyzás vagy a kádfürdő szerelmesei.

Az okos zuhanyzás jobb Neked...

mert, ha a családod odafigyel a zuhanyzásra, évente akár 50 ezer forinttal is kevesebb lehet a víz és csatorna költség. Aki pedig megoldja, hogy a WC tartályba a használt zuhanyvíz kerüljön, az akár évente 80-100 ezer forinttal fog kevesebbet fizetni!

… és jobb a bolygónak is!

Magyarországon 2,7 millió háztartás van, a fenti számok alapján odafigyeléssel egy év alatt akár 200 milliárd liter ivóvizet takaríthatunk meg, amivel egyébként 5-ször lehetne megtölteni a Velencei tavat!

Számoljunk tovább: az Európai Unió 27 tagállamában 194 millió háztartás volt 2018-ban, így ha minden családban komolyan kezelnék a fenntarthatóság kérdését, akkor több, mint 15 köbkilométer víz maradhatna a forrásokban, a talajban - ez mennyiség a Balaton vizének a hétszerese!

Nem túlzó ez a számítás, az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége is elvégezte a számítást - https://stanfordmag.org/contents/shower-or-bath-essential-answer -, szerintük pusztán a takarékos zuhanyfejekre való átállással közel 1 köbkilométer vizet lehetne megtakarítanunk, ami a helyi árak mellett egyébként 1,5 milliárd dollárral csökkentené a lakosság vízszámláit.

Az áttörést persze az jelentené, ha a zuhanyvíz újrahasznosítása kötelező szabvánnyá válna, eltűnnének az óriási sarokkádak, a pazarló zuhanyfejek, és mindenki csak annyiszor zuhanyozna, ahányszor valóban indokolt, hiszen akkor a kiszámolt értékeknél is jóval nagyobb mennyiségű ivóvíz maradna a természetben, a talajban, azaz a jövőnkben. 

A jó hír tehát az, hogy bőven vannak lehetőségek, a rossz viszont az, hogy nagyon okosan és főleg tudatosan kell jó döntéseket hoznunk a napi tisztálkodás kapcsán ahhoz, hogy unokáink is tiszta vizet önthessenek a pohárba.